BMW M2 - TESZT!!!!!
Egy pillanatig sem fogtam vissza magam, míg nálam járt. Hogy miért? Minden vele töltött perc garantált őrület, főleg egy autómániás számára. Az öncélú benzinégetés legszebb formája
A vezetés maximális öröme
Szinte láttam a szemeim előtt, ahogy az apró benzincseppek őrjöngve, sikítozva és vigyorogva vetik bele magukat a hengerekbe, hogy ott robbanás és hangorkán közepette vágódjanak ki a kipufogón keresztül és vígan szennyezzék a levegőt további életükben. A hátsó gumik sírva kenődtek fel az aszfaltra, süvített nekem a turbó, hogy pörgessem izzásig, mert forrón szeretni. Ez nem színház, a BMW M2 kinézete nem csak ijesztgetésre van, pontosan arra képes, amit már az első találkozáskor leszűr róla az ember. Bekebelez, felfal a pénztárcáddal együtt, de kéjes vigyorgással tankolod, mert tudod, hogy ugyan csak 300 kilométerre lesz elég a teli tank, az olyan 300 kilométer lesz, amit soha, semmilyen körülmények között nem felejtesz el.
Nem tudtam eldönteni, honnan néz ki jobban, körbe-körbe járkáltam körülötte, borzalmasan nehéz elszakadni ettől a látványtól, ennyire hangsúlyos szélesítéseket ritkán látni utcai autón, mondjuk valahogy be kellett tömni alá az M4 tengelyeit. Furcsa módon a két oldalsó prizma pont olyan, mint az új Optima PHEV-n
Amikor már nem kamu a hatalmas légbeömlő, a középső nagy egy orbitális vízhűtőhöz, meg valahol beljebb a levegőhűtőhöz juttatja a menetszelet, az oldalsó vágások meg a fékekhez, amik önmagukban akkorák, mint egy normál autó felnijei, az M2 fekete könnyűfémjei 19 colosak és utcai sport gumik, Michelin Pilotok feszülnek rajtuk
370 lóerő és hátsókerék-hajtás
Már a hungaroringi tesztkör is elég beszédes volt, ott kiderült, pályára való igazán a BMW M2. Ennek ellenére közúton is legalább annyira megállja a helyét, a kompromisszum is csak annyi, hogy fájdalmasan sokszor kell visszafogni magunkat vele. Ha viszont nem sajnáljuk a benzint, amiből nehéz jobb lábbal akár 15 litert is kérhet 100 kilométerre, minden nulláról 50-re gyorsítás pazar élmény. 3 literes soros hathengeres motorját egy jókora turbóval lélegezteti, minden egyes indításnál felordít, végre szabad lehet az a 370 kőkemény lóerő, amit képes magából kipréselni. És ehhez képest egyébként takarékosnak is mondható!
Ezen a két tekintélyes orrlyukon 370 dühös ló vesz levegőt, hogy aztán ordítva szabadítsanak rá akár 500 Nm nyomatékot a két hátsó gumira
Karbon karosszériaelemek itt nincsenek, többek közt így tudták az árát az M-esek között a legalacsonyabban tartani, minden szükségessel épp csak átlépte a 20 milliót a tesztautó. Szolid kis szárny, ennél több nem kell, a két dupla kipufogó meg a diffúzor viszont indokolt, ha kicsit lejjebb hajolunk, akkor meg az elektronikusan önzáró differenciálmű saját hűtőbordái is kikandikálnak
4,3 másodperc alatt százra repít
Nyomatéka parádés, 465 Nm-t ad le (pár másodpercig − túltöltéssel − még 500-at is) ráadásul 1400-as fordulatszámtól egészen 5560-ig. Ez annyit tesz, hogy közel az első pillanattól az utolsóig olyan szinten tol, hogy ha nem figyelünk, kapunk egy tockost a fejtámlától. Közben meg olyan hangok hagyják el a kipufogót, mintha az ég akarna leszakadni. Már az alapjárati muzsikája is élvezhető, ráadásul hangos is, aztán szépen egyenletesen hangosodik. Végül tiltás közelében kiad magából minden bennrekedt hangot és őrült módjára beremegteti az egész karosszériát, meg ami a százméteres körzetében van.
Higgyék el, ez a legjobb hely a világon egy benzinvérű számára, pedig még karbonvázas sportülések sincsenek, csak a 2-es kupéhoz is rendelhető M sportülések, amik csak felárért állíthatók villanyosan, viszont van állítható combtámasz is, kiválóan tart és még hátul is bőven elfér két felnőtt
Csak egyféle összeállításban kérhető az M2 beltere, fekete bőr és karbon díszítő elemek, itt-ott kis Alcantarával vegyítve
Jó testvéri viszony
A technika jó része a nagy tesóktól, az M3/M4 párostól érkezik, beleértve a hatfokozatú kézi, és a tesztautóban is dolgozó 7 fokozatú duplakuplungos M DCT automatát, valamint az első és hátsó felfüggesztést, ezért a brutális szélesítések. A motort viszont nem, az a korábbi fejlesztésű 35i felhúzott verziója, de ide bőven elég. Jobban örültem volna, ha kézi váltóval kapjuk, mondjuk, így is volt mire figyelni, aki viszont igazán szeretné élvezni, gondolja át, szüksége van-e az automatára. Csak két tizeddel gyorsabb vele a nulla-száz, viszont így semmi kapcsolatunk nincs a szerkezettel. Annyi lehetőségünk legalább van, hogy a kormány mögül fülekkel is kapcsolgathatjuk, de tökéletes választás lehet hozzá a pőre kézi szerkezet.
A legnagyobb kreténség, hogy még egy M2-ben is van Start-Stop rendszer, ami jellemzően Sport+-ban ugyanúgy leállítja a motort padlógázas gyorsítás után is. A műszerek között semmi különös nincs, sötétben szép pirosan világítanak, ami illik ide, amúgy minden BMW-ben ilyenek a műszerek, középen az M DCT fura váltókarja mellett a multimédiás egység tekerentyűje, aminek használatát parádésan egyszerű megtanulni
Három állásban kapcsolható a menetdinamika: Comfort, Sport és Sport+, utóbbi részlegesen kikapcsolja a kipörgésgátlót, épp csak annyira, hogy meg lehessen csúsztatni a hátulját, aztán összeszedi helyettünk. Ha már összebarátkoztunk a szörnyeteggel, akkor talán kikapcsolhatjuk a DSC-t teljesen, ehhez azért kell egy akkora placc, ahol van elég helyünk, mert hamar el tudja dobni a hátulját
Vérbeli M-es BMW
Sokan ekézték már az M2-t azért, hogy nem igazi M-es BMW, mégpedig azért, mert túl egyszerű. Ez a jelenlegi legolcsóbb M-es, és nincs is túl sok lehetőségünk, hogy felsrófoljuk az árát. 17,4 milliónál kezdődik és lényegében minden benne van, ami szükséges. Az automata felára közel 1,3 millió forint, még úgy is bőven 19 millió forint alatt van. Csak négyféle fényezéssel, egyféle, fekete bőr belsővel és egyféle felnivel érhető el, továbbá az egyéb külön kérhető extrák sora sem túl hosszú, ami kell, az alapból benne van. Elektromos ülésállítást, automata klímát, ülésfűtést, tolatókamerát kérhetünk csak hozzá, meg üvegtetőt, kulcs nélküli bejutást, csupán kényelmi dolgokat. Parkolóradar, ráfutásgátló, tempomat, automata kanyarkövetős fényszórók, meg egy csomó minden, amit más modellnél külön kell pipálgatni, benne van alapáron.
Ha a fenti módon jártunk el, akkor szép íveket lehet az M2-vel rajzolni, meg füstbe burkolni a fél várost, persze nem esős időben
Alapáron a legjobb
17,4-ért tökéletes M2-est lehet venni, ezt garantálom. Hogy miért említettem, hogy egyszerű? Először is az M2-n nincsenek karbon karosszériaelemek, könnyített alkatrészek, valamint az M-es modelleknél megszokott menetdinamikát állítható kapcsolók sincsenek. Nem tudjuk külön szabályozni a kormányzás és a lengéscsillapítók keménységét, a gázreakciót és a váltó gyorsaságát sem. Összesen három előreprogramozott beállítása van, Comfort, Sport és Sport+, szerencsére az Ecót kihagyták, azon jót röhögtem volna. Valamint a kipörgésgátló deaktiválásához van egy külön gomb, és ennyi. Bőven elég! Egyetlen gombot hiányoltam csak, a parkolóradarét, nagyon furcsa, hogy kihagyták, pedig minden BMW-ben van, és jól is jön, ha nem akarom, hogy sípoljon, mikor már rátolattam a kapura, akkor hadd ne kelljen hallgatnom.
Viccen kívül ajánlott hozzá tréningen részt venni, a széles hátsó gumik amilyen hirtelen képesek elveszteni a tapadást, olyan hirtelen tudják azt visszaszerezni, és akkor hiába volt meg az ív
A kormányon nincsenek M-gombok, ahogy a középkonzolon sem, csak előre beállított programok választhatók − szemben a többi M-essel, viszont nem hiányoznak a váltófülek a 7 fokozatú duplakuplungoshoz, bár én nagyon szeretném kipróbálni kézivel is. A beltér egész egyszerűnek tűnik, viszont nagyon részletgazdag a csinos kék varrással, az Alcantarával és a karbon elemekkel, még az ülésekbe is M logót rejtettek
Ennél jobb nem kell
Nincsenek különleges sportülések sem, ezek ugyanúgy rendelhetők a sima 2-eshez is, bent amúgy is csak a különleges váltógomb és a valódinak tűnő domború karbon elemek az egyedik. Minden, mint egy sima 2-esben, ami egyébként akár négy felnőttnek is kiváló helyet kínál, és még a csomagtartója is hatalmas. Futóműve kemény, de messze nem kényelmetlen, persze nem kell várni tőle, hogy majd észrevétlenül suhan át az úthibákon, mindent érezni a gerincünkön, de csodásan kimozogja őket.
Ennél töményebb BMW élményt ma egyik modelljük sem tud nyújtani, persze, ha 100-ra gyorsulás a téma, akkor nyilván gyorsabb egy M4, ami szinte kilóra azonos az M2-vel − köszönhetően a könnyített alkatrészeknek. Két óriási és megbocsájthatatlan probléma van csak az M2-vel. Az egyik, hogy a forgalmijában nem az én nevem áll, és félek, ez után semmilyen autót nem tudok majd őszintén élvezni.
Érdemes figyelni a lámpa csücskében lévő nagyjából 2 centis hézagot, ilyet az utólagos szélesítéseknél látni, szerintem ettől csak nyersebb a külső, szétveti az erő, már látszatra is. Városban több mint lehetetlen kiautózni, igazából még városon kívül sem egyszerű, nagy terület, vagy inkább versenypálya kell hozzá, hogy igazán élvezhessük, pályanapokon kimondottan jó móka egy M2
Forrás:
Ajánlott cikkeink:
